Orvos csak az 1700-as évek végén volt a közelben, Geszten a Tisza családnál. Heten váltották egymást. A legtöbb időt töltötte el alkalmazásukban Dr. Hanzéros Géza, aki 1930-tól Mezögyán orvosa volt.
Hetente kétszer - kedden és szombaton - a község lófogata hozta és vitte a védőnövel együtt, aki szintén Geszten lakott. A hajdani levente ház egyik szobájában rendelt 2-3 óra hosszat, majd súlyos fekvő betegeket keresett fel.
Ha valaki kedd és szombat között megbetegedett, akkor vagy átvitték Gesztre kocsival, esetleg Zsadányba vagy megvárta míg ismét áthozzák Hanzéros doktort, ha kibírta a rendelési napig.
A jobb módúak azzal igyekeztek megkülönböztetni magukat a szegényektől, hogy ők Sarkadra is elvitték betegeiket. Sarkadon és Gyulán röntgen is működött, ami akkoriban nagyon drága dolog volt. Egy röntgenfelvétel 50 pengőbe került, ami az időben megfelelt egy koca árának. Orvos volt tehát, ha nem is közvetlenül a faluban, de közel hozzá. Mégsem vették mindig igénybe, amikor szükséges lett volna. Egy vizsgálat ára 20-30 pengő volt, ami megfelelt 2q búza árának vagy 30 napszám bérének.
A szegények segítettek magukon ahogy tudtak. Az emlékezet megőrizte Lázár Sára nevét, aki jól értett a gyógyításhoz, így irt erről Szabó Pál: Szülőföldem Biharország című könyvében: „…de az is nagyon érdekes, amit egy mezőgyáni asszony, Lázár Sára tudott. Egy Apátiba való ember közvetlenül az első-világháború után egy vasárnap, templomból jövet megbolondult. A zsoltárt földhöz csapta, gabógyált, zagyvaságokat óbégatott. Valahogy lefogták és elhívták hozzá Lázár Sárát. Parafadugót darabolt apróra, valamit kevert hozzá és ezt kötötte a tarkójára. És az ember meggyógyult. De amit belekevert a gyógyszertárból vette.”
Szabó Pál írót is meggyógyította egyszer. Ugyanazt a diétát, gyógyszert ajánlotta, amit az orvos.
Az ilyen gyógyító embereknek, asszonyoknak messze földre eljutott a híre.
Sajnos akkoriban kevés értéke volt az emberi életnek. Előfordult olyan eset is, hogy a lófogattal nem rendelkező szegény ember, hogy beteg gyermekét orvoshoz vigye, a gazda ezért a „kis csekélységért" nem fogott be a kocsiba. Mire orvoshoz jutott a beteg gyermek nagy utána járással, akkor már majdnem elkésett vagy éppen már késő is volt a segítség... Az idő tájt évente 35-40 fő halt meg a faluban. Az átlagos életkor 40-50 év volt.
Dr. Hanzéros Géza 1958-ig volt Mezőgyán orvosa.