A falunak nem volt kimondottan reá jellemző népviselete. A XIX.században a férfiak vászon bőgatyát hordtak, mely derékban csupa ráncbaszedett volt, félszárig ért és melegített. Hozzá fehér vászoninget és fekete mellényt viseltek. Télen szűrt és nagykucsmát, nyáron papucsot használtak.
Az ünneplő ingek sűrűn, díszesen rakottak voltak.
A nők ingvállban, ingaljban vagy pendelyben jártak, amit maguk varrtak össze. Felsőruhájuk egyszerű pruszli és szoknya volt.
Az 1870-es években lett divatos a fodros, keményített alsószoknya, később csipkével is díszítve.
Télen kisbundával vagy nagyon meleg keszkenővel védték magukat a hideg ellen a nők.
A nők elengedhetetlen öltözéke volt hétköznap a festő korcos kötő, ami csak deréktól volt használatos. A jobb módúaknak vasárnapra glott kötő lett divatos. A szegényebb lányok nyáron mezítláb, a módosabb menyecskék papucsban jártak. Télen cuggos cipőt vagy csizmát használtak. Ezek a viseletek az 1900-as évek kezdetével elmaradtak, már csak az öregek hordták.
Az 1990-as évektől a módosabb nők kimondottan szép, csinos ruhadarabokat hordtak, egyszínű fehér, rózsaszín vagy apró mintás különrészes ruhákat.
A felsőrész karcsúsított derékkal, magas nyakkal, elején csupa slingolás vagy csipkebetéttel készült. Szűkített ujjához könyék alatt bő, keményített, széles csipke kapcsolódott, a szoknya derékban apró ráncokba szedett, lejjebb bővülő volt, s csipke díszítette.